A víz jelentősége és előfordulása

A természet egyik legfontosabb alkotóanyaga a víz. A föld felületének minden táján megtalálható. Földünk nagyobb részét, 71 %-át tengerek és óceánok borítják. A szárazföldeket folyók, patakok szelik keresztül. A föld felszíne alatt kisebb-nagyobb mértékben talajvizeket, rétegvizeket találhatunk.

A földet körülvevő légréteg is jelentős mennyiségű vizet tartalmaz (felhő, pára, köd). Víz nélkül szerves élet nem lenne elképzelhető, mert mind a növényi, mind az állati életnek elengedhetetlen feltétele.

A kultúra és technika fejlődésével fokozódik az ember vízigénye minőségben és mennyiségben egyaránt. Hazánkban az egészségtelen falusi talajvíz-kutak helyett évről évre nagyobb számú háztartást látnak el egészséges ivóvízzel a mélyfúrással készült artézi kutak és az újonnan létesülő közüzemi vízművek. Ez utóbbiak vizét a szükséghez képest tisztítják, fertőtlenítik. A háztartási vízigények (ivóvíz, főzési, tisztálkodási víz) mennyiségi növekedését nagyrészt a tisztálkodásra fordított víz növekedése idézi elő, ami a fürdőszobás lakások számának gyors emelkedéséből következik.

A technika fejlődése és a nagymértékű iparosodás következtében jelentős mértékben növekszik az ipar vízfogyasztása. Az ipari vízigények részben kezeletlen felszíni vizekkel is kielégíthetők (folyók, tavak, vizei) nagyobb részt azonban a különféle üzemek más és más különleges igényt támasztanak a víz minőségével kapcsolatban. Ezeket a különleges követelményeket többnyire csak a víz kezelésével: tisztítással, lágyítással lehet biztosítani.

Az ivóvíz kellékei

A természetben előforduló víz kémiai és fizikai értelemben nem tekinthető tisztának, mert több-kevesebb oldott alkatrészt és lebegő anyagot tartalmaz. Oldott anyagokra bizonyos mértékig szükség is van, mert a víz íze a benne oldott vegyületektől függ. 

Nélkülük a víz ízetlen lenne és frissítő hatását nélkülöznénk. Az ilyen víz a szomjúságot nem oltja (pl. desztillált víz, hóié). Kis mennyiségű Ca, Mg és konyhasó tartalom kellemessé teszi a víz ízét. Bizonyos oldott vegyületek azonban a víz élvezhetőségét és egyéb felhasználhatóságát károsan befolyásolják. A magnézium- és nátrium-szulfátos víz keserű, a vas- vegyületeket tartalmazó víz tinta ízű, a szerves szennyezettségű víz íze édeskés. 

Lebegő alkatrészek a víz élvezhetősége szempontjából mindenféleképpen hátrányosak. Fontos az ivóvíz hőmérséklete is. A túl hideg víz íze kevésbé érezhető. Legfontosabb követelmény azonban, hogy az ivóvíz sem fertőzött, sem szennyezett ne legyen.

A jó ivóvíz szagtalan, színtelen és átlátszó. Hőmérséklete 7 —12 °C (5 °C alatt és 15 °C fölött ivásra alkalmatlan). A víz minősítésének részletes adatait az MSZ 448 tartalmazza. Az ipari vizekkel szemben támasztott igényeket esetenként a felhasználó üzem állapítja meg.

A vizet használhatóság szempontjából kémiailag és hakteriológiailag meg kell vizsgáltatni. A vizsgálat eredménye dönti el, hogy a víz közvetlenül -— előzetes kezelés nélkül — felhasználható-e vagy sem. A víz vizsgálatát az „Országos Közegészségügyi Intézet” és a „Közegészségügyi és Járványügyi Állomások” végzik. A vízmintavétel módját az MSZ 448 írja elő.

Háztartási víz

Főzésre hátrányos a kemény víz, mert egyes ételek, főleg a hüvelyesek nehezebben főnek meg, a kávé, tea kevésbé oldódik és így zamatukból veszítenek. Mosásra a kemény víz nem alkalmas, mert a szappanfogyasztás nagy, a textilneműket rongálja. Vas- és mangántartalmú víz a vászon neműekben foltot hagy.

Fűtés és fürdés céljára szolgáló központi meleg víz szolgáltatáshoz hátrányos a víz keménysége, mert a Ca és Mg hidrokarbonátok kiválnak, a csőhálózat, a kazán, ill. a bojler falára rakódnak. Ez oka lehet a szükséges tüzelőanyag mennyiség növekedésének, idővel pedig a vezetékek eltömődésének.

Ipari víz

Ipari vagy üzemi vízzel szemben a felhasználás célja szerint a követelmények igen különbözőek. Azokat esetenként a felhasználó üzem állapítja meg. Építőiparban beton és habarcskészítéshez alkalmazandó víz nem lehet savanyú kémhatású, pH értéke tehát 7 vagy ennél nagyobb legyen. Nem tartalmazhat organikus anyagokat, mészre-agresszív szénsavat; olajoktól és zsíroktól mentesnek kell lennie.

Betonkészítéshez olyan vizet, amely szulfát alakjában 0,3 %-nál több SO3-at, vagy 1 %-nál több nátrium vagy magnézium-kloridot tartalmaz, nem szabad felhasználni. Az ivóvíz (vízvezetéki víz, nem szennyezett kutak, folyók, tavak vize) általában alkalmas erre a célra, a mocsarak, lápok vizét azonban előzetes vizsgálat nélkül felhasználni nem ajánlatos. Zsírral, növényi olajjal, cukorral, savval és egyéb ipari üzemből kikerült anyaggal szennyezett vizek betonozásra nem alkalmasak.

Habarcskészítéshez nem használható a vakolat felületén kivirágzást előidéző Szennyeződést tartalmazó víz. Kazán-tápvíznek gáz- és savmentesnek, tisztának és lágynak kell lennie. Az új típusú és csupán vékony csövekből álló nagynyomású kazánok tápvize legfeljebb 0,1 °nk-ú lehet és legfeljebb 300 mg/1 szervetlen anyagot tartalmazhat. Részletes követelménye a kazán szerkezete szerint változik.

Fontosabb iparágak vízminőségi követelményei a szakirodalomban megtalálhatók (lásd az irodalomjegyzékben). 

Szennyvíz

A háztartásban, ipari üzemekben fogyasztott víz - a felhasználás jellege szerint - szennyeződik, külső és belső jellemzői megváltoznak. Az eredeti állapothoz képest megváltozik a színe, szaga, sűrűsége, lebegő anyagtartalma hőmérséklete és megváltozik az oldott anyagtartalma is. Az ilyen felhasznált vizet nevezzük szennyvíznek.

A szennyeződés lehet:

• vízben oldott anyag
• folyékony halmazállapotú vegyület
• kolloid oldat
• szilárd halmazállapotú, ún. száraz anyag, amely a fajsúlyától függően a vízben lebeg, a felszínen úszik, vagy a fenékre ülepszik, végül biológiai szennyeződés, amelyet mikroszkopikus nagyságú élőlények (mikrobák) okoznak.

A házi (háztartási) szennye (fürdő, vízöblítéses W. C., mosdó, ruhamosás stb. vizei) főleg folyékony halmazállapotú, rothadó (elbomló) szerves anyagot tartalmaznak. Emellett gyakran fertőző baktériumok is kimutathatók.

Az ipari üzemek szennyvizei az üzem rendeltetése szerint szervetlen (ásványi) szennyeződésűek (építőanyag-, műtrágyaipar, bányaüzemek), szerves szennyeződésűek (élelmiszerüzemek, vágóhidak, gyógyárugyárak), vagy vegyes, szerves és szervetlen szennyeződésűek (bőripar, faipar, textilipar stb.). Mező- gazdasági, állattenyésztő, állattartó üzemek elfolyó szennyvizei szerves szennyeződésűek.

Radioaktív szennyeződésűek a radioaktív izotópok előállításával, alkalmazásával foglalkozó intézmények szennyvizei. Ezek kezelését — tekintettel a rendkívül veszélyes hatásukra — részletes szabályzatok írják elő, s betartásukat az illetékes hatóságok rendszeresen ellenőrzik. A használati vizek (háztartási és ipari), csapadékvizek és szennyvizek kezelésével, szállításával és elvezetésével kapcsolatos szerelőipari ismeretekkel a későbbi fejezetekben foglalkozunk.